E könyv elsősorban a muzsikus-Wagnerrel foglalkozik és írója a muzsikus szemével-fülével figyeli és oldja meg Wagner zenei problémáit. Ebben kíván más lenni, mint a sok-sok Wagner-író.
A zenetörténet nagy forradalmárai és újítói (reformátorai) közül Wagner az egyetlen, aki már évtizedekkel előbb írásban hirdeti reformeszméit. Kiviteli eszközei jóformán még a kezében sincsenek, amikor határozottan kimondja, hogy merre tart és hol a célja. Megdöbbentő ez a magabiztosság. És Wagner az egyetlen, aki minden gátlás nélkül hirdeti önnön nagyságát. Ki mondja, hogy mily nagy zenész, költő, karmester, rendező, szervező, író, szónok, és ha kell, hát pénzügyi zseni is. E kérkedő hang ne tévesszen meg bennünket. Wagnert a türelmetlensége, a világ lassú elismerése és az időelőtti elpusztulástól való félelme kényszerítette e látszólagos önimádásra. Aki veleérez és átéli keserveit, az megérti, hogy miért kiáltotta világgá a saját tehetségét. Nem akart a közöny áldozata lenni.