Földesi Margit, Szerencsés Károly: A rebellis tartomány

"Ötvenhárom év Magyarország történetében.
Fáradt asszony áll a kopott konyhaasztal előtt, az ablak nyitva. Krumpliból süteményt készít a gyerekeknek, autó suhan,el az ablak előtt, a hátsó ülésen ismerős férfi ül, csak egy pillanatra látja, de iszonyú emlékeket idéz az az eszelős tekintet: Szálasi Ferencet viszik körül Budapesten, hogy lássa a pusztítást, amelyet „nem ellenzett”. S múlnak a hónapok, az asszony áll az ablak előtt, már ismét tavaszodik, még mindig a férjét várja, aki hadifogságban van, valahol Szibériában, egy tar törpe – csak így hívja magában a szónokot – kétszázezer ember előtt ígéri, hogy hazajönnek, hazahozza őket, de nem tűrheti tovább a reakció tobzódását. A gyerekek – akiket végül is egyedül nevel – cseperednek, csasztuskát is tudnak, aztán egyszer, egy októberi délutánon elmaradnak, nem jönnek, pedig a kedvencük, krumplis tészta az ebéd, s már lövések hallatszanak, s az asszony dermedten látja az egyik gyerekember szemében a hideg halált, a félelmet, s a másikéban a dacot, a szeretétet, a könnyet. Az asszony ott áll a konyhában, a falvédőre tűzve mind a három
lap, amely húsz év alatt Kanadából érkezett, a másik fiát várja, hogy a P-20-as motorral végre beforduljon az utcába, jön is a,,gyerek” – már harminchat –, Kádár János Angyalföldön sakkozik, mondja a rádió, s minden olyan mozdulatlan. Aztán megint tömegek az utcán, vízlépcső meg Erdély, „kerekasztal”, köztársaság! Otthon ülnek, a fia és ő, a tv-ét nézik: „Csak ne lőjenek fiam, csak ne lőjenek.” Az asszony a konyhában izgatottan sürög-forog, tizenhat éves unokáját várja, még sosem látta. Alig beszél magyarul.
Ötvenhárom év Magyarország történetében. Erről szól e könyv."