Harsányi Lajos: A szent asszony. Magyarországi Szent Erzsébet életregénye

Árpád-házi Szent Erzsébetet nemcsak hazánkban, Németországban is az egyik legnagyobb szentként tisztelik. II. Endre királyunk leánya, Türingia fejedelemasszonya hasonló, de mégis más utat választott mint kortársa Assisi Szent Ferenc. Míg utóbbi a vagyonát hártahagyva koldusként járta Itáliát, Erzsébet várúrnőként kórházat tartott fenn a nincsteleneknek, s jövedelmét a társadalmi nyomor enyhítésére fordította – küzdve családja nyílt ellenségeskedésével és értetlenségével.
Kortársa, Magdeburgi Matild írta róla: „Erzsébet követ volt, aki azokhoz a szerencsétlen asszonyokhoz küldetett, akik a váraikban ültek, akiket annyira átitatott a tisztátalanság, teljesen elborított a gőg, és állandóan körülvett a hiúság, hogy jogosan kellett volna a mélységbe zuhanniuk.”
Harsányi Lajos regénye a középkori legendák tömörségét idézve állítja elénk a „Szent asszony” alakját, aki szociálisan egyre érzéketlenebbé váló korunkban is példaképe lehet minden embernek a szegények és elesettek felkarolásában.