Pelle János: Az utolsó vérvádak. Az etnikai gyűlölet és a politikai manipuláció kelet-európai történetéből

Keresztények és zsidók viszonyának szinte a legkényesebb pontja volt a vérvád. Ez a babona az ókortól századunkig tartotta hatalmában a lelkeket, s szörnyű tragédiáknak készítette elő a terepet. Hisztériák, pogromok, perek. Egyes nyugati történészek ezt nevezik a kelet-európai múlt sötét vonalának. Lehet, hogy innen ered a térségünket elborító etnikai gyűlölethullám, s az előítéletektől az erőszak kitöréséig mindenütt és örökké ugyanaz az út vezet?
Magyarországon először 1494-ben, Nagyszombaton (ma Trnava, Szlovákia) merült fel rituális gyilkosság vádja, utoljára pedig 1957 tavaszán, Mátészalkán. Ekkor híre járt, hogy a kivándorlásra készülődő zsidók búcsúzásként egy kislány vérét vették a maceszhoz...
Pelle János feldolgozta a közel fél évezredes magyarországi és szlovákiai „népi antiszemitizmus" holocaust előtti és utáni megnyilvánulásait. A történelem legkoncentráltabb és legtragikusabb népirtását új megvilágításba helyező könyvben olvashatnak először az 1946-os kunmadarasi pogrom és a miskolci népítéletek ismeretlen részleteiről. Lehull a hallgatás leple a makói zsinagóga felgyújtásáról, az ötvenes évek hisztériáiról és az 1956-os hajdúnánási zsidóellenes zavargásról.
A Mózes népétől való félelem és a nép tudatának mélyén gyökerező téveszmék 1945 után még vagy két évtizedig mérgezték és a politika zsákutcájába terelték az újra és újra felszikrázó feszültséget. A szerző tények és dokumentumok sokaságát tárja fel, interjúkat közöl az események résztvevőivel, nyilasokból lett kommunistákkal és „vérszomjas” zsidó káderekkel Könyve tabukat dönt, aktuális, vitára ingerlő vállalkozás. Kutatásai alapján két dokumentumfilm is készült.