Jankovics Marcell: "Mély a múltnak kútja..." Gondolatok a kultúráról

"Ennek a tanulmánynak a megírására az késztetett, hogy ’97 karácsonyára gyártott televíziós műsoromból idő hiányában ki kellett hagynom a címben (Jászol a Csillag alatt) is jelzett karácsonyi égboltról szóló részt. Miután erről meséltem a Magyar Művészeti Akadémia adventi „műsoros estjén” is, úgy gondoltam, hogy amit erről érdemesnek tartok még elmondani, jobb, ha írásban is rögzítem. „Még" - mondom, hisz Jelkép kalendári¬umomnak mind első, mind második, bővített kiadásában A fa mitológiájában és A Nap könyvében elég sokat írtam a karácsony csillagászati szimbolikájáról. A témának egyébként meglehetős irodalma van, különösen nagy a száma a bet¬lehemi csillag csodáját magyarázó munkáknak. Olyanról azonban nem tudok, amely rendszerbe foglaltan láttatja és taglalja, annak felismerése nyomán, miszerint a jeles napok szimbolikáját, különösen pedig a szent időkét, amilyen a karácsonyi tizenketted is, meghatározza az égi látnivaló és az égbolt épp nem látható része, ahol akkor a Nap jár – földhözragadtabban fogalmazva: hogy az időszak csillagaiban tükröződnek az ünnepi, ünnepelt események.
Az ember egykor az ünnepi drámát fölírta az égre, a csillagok, csillagképek kö¬zött osztotta ki a főbb szerepeket. Így próbált megfelelni az isteni akaratnak: „mind a mennyben, úgy (legyen) a földön is". S ez sikerült is neki, hiszen ami csillag karácsony éjszakáján leragyogott reá, amit a templomi oltárképekről leolvashatott, amiről a pap prédikált, arról szóltak az időszak szokásai, arról árulkodtak a karácsony díszei, tárgyi kellékei."