Kosár
Nem lehet elválasztani egymástól az SS-t, a Wehrmachtot, a holokausztot és az egyéb háborús bűnöket, amelyeket a Harmadik Birodalom náci vezetői, illetve az általuk sulykolt ideológiától gyakorta elvakult, a környező világ és az emberi társadalom valós jellemzőire érzéketlenné vált, gyakran alig felnőttkorba lépő német katonák követtek el 1939 és 1945 között. Vitathatatlan tény, hogy a Wehrmacht, az SS, a Kriegsmarine és a Luftwaffe vezetése, illetve a szeméyi állomány tagjai a korabeli, Goebbels átlal vezetett propagandaminisztérium hírverését meghauzdtulva egyáltalán nem voltak csillogó vértezetű lovagok. A náci rezsim elképzelésével ellentétben a csatamezőkön nem ideológiák vagy egydimenziós propagandafigurák, hanem emberek álltak egymással szemben, ők döntötték el a harcok kimenetét.
E könyv szereplői nem fedhetetlen hősök, hanem jól képzett és bátor, a harcok során számtalan esetben bizonyító az ellenségtől - legyen az bármilyen nemzetiségű - soha meg nem rettenő katonák voltak, kik nem ismertek sem lehetelent, sem elveszett helyzetet.
Eme férfiak számtalan esetben néztek szembe a halállal az általuk végigharcolt bevetések százai során, de bátorságuknak és remek taktikai érzéküknek köszönhetően még a legreménytelenebb harci helyzetekben is példamutatóan helytálltak. A második világháború rettenetes, elkeseredett éveiben fiatalemberek harcoltak fiatalemberekkel, akiknek nem az volt a céljuk, hogy megöljék az ellenséges piltát vagy harckocsizókat, hanem hogy elejét vegyék annak a pusztításnak, amelyet a nagy rombolóerővel bíró harci eszközök vittek végbe a saját hadseregük állományában. Mindannyian bátran és kitartóan küzdöttek, akár megannyi önfeláldozás árán is.
A katonák mögött álló politikai ideológiák békíthetelensége szerencsére nem vonatkozott magukra a harcoló férfiakra: az ászok már a második világháború alatt is ismerték, tisztelték egymást, 1945 után pedig számos esetben nyújtottak egymásnak baráti jobbot, gyakorta elesett bajtársaik sírhantjai felett.
