Nótáskönyv

E könyvben az olvasó bő válogatást talál abból a daltömegből, mely a jó fél évszázad előtti magyar társadalomnak még közös dalkészlete volt.
Műfajilag osztályozatlan, minőségileg rangsorolatlan szájhagyományos dalok vannak itt együtt – könyvünk ezért kapta az egyszavas Nótáskönyv címet. A többnyire időtöltéshez, mulatáshoz, „nótázáshoz” használt dalokat szoktuk a mindennapi beszédben „dal” helyett „nótá”-nak mondani. A 19. század elején nótának – idegen táncoktól való megkülönböztetésül: magyar nótának – a hangszeres verbunkos darabot nevezték. A század közepétől a népies dal lett e megnevezés örököse. Ezzel együtt a népszokáshoz szorosan nem kötött népdalokra is hamarosan ráragadt a nóta megjelölés. A dalok így együtt – azonos szinten bemutatva – azt a természetes sokféleséget képviselik, melyben az utolsó dalos korszak magyar nyelvű lakosságának nagyjából megegyező közös daligénye fejeződik ki. Vannak e dalok között régiek és újabbak, szépek és kevésbé szépek, ízlésesek és kevésbé ízlésesek, sikerültek és kevésbé sikerültek, vannak parasztiak, és polgáriak. Ilyen együttesben a művészileg alig értékelhető darab is helyén van, felértékelődik.
Sárosi Bálint