Gotthold Ephraim Lessing (1729 – 1781) német drámaíró, kritikus, esztéta, dramaturg, a felvilágosodás szellemi életének kiemelkedő alakja, a modern színházi kritika megteremtője.
Még nem töltötte be huszadik életévét, mikor végleg az irodalom, a szabad írói pálya mellett döntött. Mylius-sal együtt adta ki a Beiträge zur Historie und Aufnahme des Theaters (Adalékok a színház történetéhez és elterjedéséhez) című folyóiratot. Emellett recenziókat, verseket, színdarabokat írt (Die Juden, Der Freigeist), s főleg angol és francia történelmi és filozófiai műveket fordított. 1751-től a Berlinische privilegierten Staats- und Gelehrten Zeitung irodalmi rovatának vezetője volt.
Apja erőltetett rábeszélésének és egy Voltaire-rel való vitának köszönhetően 1751 végén Wittenbergbe utazott, hogy ott lezárja tanulmányait. 1752 áprilisában a filozófia magisztere lett.
Számos tanulmányt írt a kortárs irodalomról. Írásaiban támadta a francia drámaeszményt, s arra ösztönözte az írókat, hogy Shakespeare-t tekintsék mintának. Teret követelt a valódi nemzeti drámának is, amelynek alapját a természet és a valóság iránti hűségben látta. 1759-ben Fabeln című kötetében közreadta állatmeséit, ironikus hangon írva az emberi gyarlóságokról.
Nevéhez fűződik a modern bibliakritikai racionalizmus körüli vita kirobbantása is. Mint liberális vallásbölcselő, az elindítója volt a deizmus és a panteizmus létjogosultságáról kirobbanó Spinoza-vitának. A racionális bibliakritika mellett foglalt állást.