Kosár
Az észt tündérmesékkel kapcsolatban meg szokták említeni, hogy ezekben jóval kevesebb a borzongató, véres jelenet, mint a hasonló német mesékben, s nincsenek bennük olyan rémisztő boszorkányok, mint az oroszokban.
A tengerből kimászó sárkánykígyónak, akivel a hősnek meg kell küzdenie, először három feje van, utána a megszaporodott fejek száma hat vagy kilenc, s végül tizenkettő, tehát a háromnak kisebb vagy nagyobb többszöröse. Nálunk a hétfejű sárkány a közönséges. Az észteknél sem ismeretlen a hetes szám. Gondoljunk csak A hét fiú meg a hét lány c. mesére.
A sárkány mellett az ördög az észt mesék negatív alakja. Az észtben az ördögre számos szó van, de sajnos a magyar fordításban nem nagyon van lehetőség ezek visszaadására.
Az ördöggel kapcsolatban gyakori, hogy a mesehős szorult helyzetében eladja lelkét az ördögnek, később azonban megpróbál túljárni az ördög eszén, hogy megszabaduljon tőle. Ez sikerül is neki, mert az ördög erős, de ostoba, akit egy kis furfanggal be lehet ugratni. Ezt látjuk A mennydörgés ellopása, A rászedett ördög és A szénkása c. mesékben.
Talán a hajdani totemizmus emlékét őrzik A medve vő és A királylány bocskora c. mesék. Az északi vidékeken a medvét tisztelték leginkább. A hajdani medvekultuszról számos észtországi lelet is tanúskodik.
Ezrével jegyeztek fel állatmeséket is az észteknél
