A magyar népművészet örökségét múzeumok, magángyűjtemények, falusi-városi lakások, padlások őrzik. Ehhez az emlékanyaghoz sokkal nehezebb hozzáférni, mint az egykorú népköltészet szövegeihez, dallamaihoz, amelyeket jól rendszerezett gyűjteményekben publikáltak. A népművészetnek viszont még a közgyűjteményekben őrzött tárgyaiból is csak egy kis töredék látható napjainkban kiállításokon, vagy talál-ható meg kiadványokban, akkor is többnyire kis példányszámú szakfolyóiratokban, katalógusokban.
Az Európa Könyvkiadó könyvsorozata, melybe ez a kötet is tartozik, arra vállalkozott, hogy ebből a jórészt ismeretlen kincsből, mondhatnánk talán úgyis, ebből az át nem vett nemzeti örökségből táji-megyei keretekben közreadjon egy-egy bő válogatást.
Ez a kötet is tanúsíthatja, mennyi fölfedeznivaló van előttünk. Hajdú-Bihar megyében és szorosabban Debrecenben nagy és ré-gi hagyománya van a helyi népélet kutatásának, a néprajzi gyűjtésnek. Elegendő Ecsedi Istvánra, Zoltai Lajosra, Szücs Sándorra, Balogh Istvánra hivatkozni. A fent említett kutatók és mások szorgos, sokrétű munkája ellenére ez a kötet mégis számos olyan jeles tárgyat publikál, sőt olyan műfajokat mutat be, melyek eddig a nagyközönség előtt ismeretlenek voltak.