Cigány néprajzi tanulmányok 1. 1993

Bár a magyarországi ciganisztikai kutatások nemzetközi tekintetben is figyelemre méltóak és elismertek, eredményeik elsősorban bizonyos egyének, kisebb munkacsoportok kitartó munkájának köszönhetők, intézményi háttér nem áll e kutatások mögött. Éppen ezért a teljesítményei sem kiegyenlítettek, s legtöbbször a munkák is egymástól elszigetelten folynak. Egyfajta szaktudományi központok kialakultak ugyan bizonyos akadémiai kutatóintézetekben, múzeumokban, ám a kutatások egymást is megtermékenyítően nem szembesültek. Jelentős teljesítményt mutathat fel a Nyelvtudományi Intézet, a Szociológiai Kutatóintézet, a Zenetudományi Intézet, s a Néprajzi Múzeum. Az MTA Néprajzi Kutatóintézete „Ciganisztikai Tanulmányok” címmel sorozatot is elindított – elsősorban a cigány (roma) nyelvű népköltési szövegek kiadására. Ezeken – és más – munkahelyeken dolgozó nyelvész, szociológus, zene- és tánckutató, történész és folklorista szakemberek kutatási eredményeinek kölcsönös megismerése, illetőleg a folyamatban lévő munkálatok feltérképezése, ezáltal a vállalható kutatási trendek kijelölése sürgetővé tette egy interdiszciplináris konferencia megszervezését, összehívását. Ezt az igényt ismerte fel az MTA Néprajzi Kutatóintézete, PALÁDI-KOVÁCS Attila valamint e sorok írója, amikor elhatározták, hogy tudományos tanácskozásra hívják meg a cigány (roma) kutatásokkal foglalkozó hazai szakembereket és a környező országokban dolgozó kollégákat. (Barna Gábor)