Bíró János: A legelőgazda könyve. Gyakorlati utmutatás a közlegelők megjavítására, karbantartására és rendszeres használatára

Általános a panasz, hogy kevés a közlegelő, mégis – az O. F. B. által a földbirtokrendezés során juttatott legelőterületekkel együtt – mintegy 666.500 kat. hold területet elfoglaló közlegelők, vagyis a községi közlegelők és a birtokossági közös legelők túlnyomó része annyira el van hanyagolva, hogy állapotuk már közmegbotránkozást kelt.
A közlegelők ugyan a háború előtt sem részesültek különös gondozásban, mégis megállapítható, hogy a mai állapot főleg az öt évig tartó szerencsétlen háború és az arra következett áldatlan idő sajnálatos eredménye.
Most azonban, hogy békés foglalkozásához már mindenki évek óta visszatért, a közlegelők karbahozásával tovább késni nem lehet. Csak úgy állhatunk ismét talpra, ha a mezőgazdaság minden terén, tehát a legelőkön is belterjesen és okszerűen gazdálkodunk, annál is inkább, mert hazánk kétharmadrészének ellenséges megszállása folytán, állattenyésztésiink súlypontja az elrabolt hegy- és dombvidéki legelőkről a megmaradt síksági és dombvidéki legelőkre terelődvén át, ezek jelentősége lényegesen emelkedett.
A közlegelők karbahozása azonban csak úgy remélhető, ha ebben a közgazdasági szempontból igen fontos de nehéz munkában és akörül, nemcsak az illető hivatalos tényezők fognak az érdekelt birtokosságokkal vállvetve dolgozni, hanem ebből a munkából a hazafias társadalom is ki fogja venni részét: oktatás, példaadás, buzdítás és erkölcsi súlyának latbavetése által.