Kapoun János: Az univerzum spirituális élete

Maga a bölcs Aristotelés szinte felsóhajt a Metafizika című művében, kifejezve a tudós ember kétségbeesését, aki az „egészet” (vagyis a mindeneket) akarja megérteni, de próbálkozása (Ő legalábbis úgy érezte) megakad a tudomány korlátainál. Szinte felkiált, amikor ezt mondja: „A létező világban is kell legyenek olyan végső mozzanatok, amelyekből az egész megérthető.” Intuitíve tudta, hogy létezik egy ilyen „végső mozzanat" csak még nem érett meg a bölcsnek elméje ennek a felismerésére.
Igen. A most közkézre adandó könyvünk az ,,Univerzum Főtörvényei” című memoárban ezt a hiányosságot igyekszik pótolni, mely a fizikai érzékeken túli érzékelés világában keresi azokat a mozzanatokat, amelyekből az „egész” korrektül megérthetővé válik, ami eleddig el volt zárva a földi emberi elme elől.
A lényegről szólunk. Arról, hogy miért is vagyunk tulajdonképpen e világon, s mi motiválta ezt a végső mozzanatot ilyennek, amiben születünk, élünk és halunk, örök körforgásában az ember szellemi életének.