Kosár
A csuvas mesék többségének világa a csuvas jobbágy-parasztok mindennapja. A mesék nem jelentéktelen csoportjánál a XIX. század falusi világa bontakozik ki előttünk. Ezek a mesék helyenként olyan hitelesen tükrözik e kor mindennapi életkörülményeit, hogy minden történeti forrásnál ékesebben beszélnek. A katonaság húsz-huszonöt évig tart, a hősök faluról falura járva mindenütt a szegénységet találják, minden parasztnak megvan a maga Szegénysége, melytől furfanggal akar szabadulni. Magunk előtt látjuk a még kémény nélküli füstös-konyhás parasztházat, a fürdőházat, a ház mögötti pajtáskertet, amely régebben kint volt a mezőn, az udvarban álló hombár rejti tizenkét rekeszében a csodálatos mesevilágot. A paraszt még a felbomló faluközösség tagja, a szegény embernek egy osztásföld jut csak, ezt csak az egyik fiú örökölheti, a többinek el kell menni szerencsét próbálni, hát beállnak tizenkét évre béresnek, el szegődnek szolgának. A szántóföldek az erdő közepén terülnek el, a tüzelőgyűjtés mindennapi gond, a szegény ember gyermekei a borsóföldet őrzik. A fiú születése esetében árat, a lánynál orsót akasztanak a kapufélfára. Az ár a csuvasok mindennapi szerszáma, ezzel készítik többek között a háncsbocskort, a leg fontosabb asszonyi munka a főzés és a szövés-fonás. Néha szinte teljes részletességű néprajzi leírást kapunk, így a vászoning úgy mondja el történetét, hogy az egész csuvas kendermunka a vetéstől a kender kikészítésén át, a kenderruha készítéséig érzékletesen áll előttünk.
A falusi élet mindennapja azonban már nem egy egységes, differenciáltan paraszti társadalmat tükröz.
