Kosár
Makszim Gorkij (eredeti nevén Alekszej Makszimovics Peskov Nyizsnyij Novgorod, 1868. március 28. – Moszkva, 1936. június 18.)
ötszörösen irodalmi Nobel-díjra jelölt orosz író, drámaíró, a századforduló világirodalmának egyik legnagyobb hatású és egyik legbefolyásosabb személyisége.
A sztálini rendszer befogadta és elismerte, ezért sokan igazságtalanul elítélik egész munkásságát, ugyanakkor azt elfelejtik, hogy leegyszerűsítve értelmezte, ami Gorkij ellenszenvét is kiváltotta.
Pályája kezdetén Gorkij a szegények, csavargók, alkoholisták, a társadalomból kihullottak költője akart lenni.
Lenin viszont tisztelte benne a nemzetközi elismerést kivívó írót, és állami hivatalt adott a kezébe. Gorkij lett a vezetője annak az irodalmi központnak, amelyik azt a feladatot kapta, hogy a szovjet rendszer számára kívánatos európai és világirodalmat fordíttassa le oroszra. Gorkij teljes jóhiszeműséggel vállalta el a feladatot, az orosz nép kultúrájának egyetemes felemelkedését látva benne. Az irodalmi központ tevékenységét ő irányította, és döntő szava volt, az állami könyvkiadás külföldi irodalmat közvetítő területén, viszont nem volt hajlandó arra, hogy politikai szemszögből ítélje meg jó, vagy rossz egy mű. Tevékenysége mégis ellentmondásos volt. Iszaak Babelt például támogatta, nem engedte viszont kiadatni Andrej Platonovics Platonov Csevengur című regényét, amivel az egyik legnagyobb tehetségű orosz író pályáját törte derékba.
Többször elhagyta háazáját, majd visszatért.
Gorkij újból visszatért 1931-ben, ezúttal végleg hazatérve ünnepelt íróvá vált otthon is. 1934-ben ő volt az I. Össz-szövetségi Írókongresszus vezetője, s az Írószövetség első elnöke is. Tüdőbajban halt meg, de máig sokan vitatják, hogy természetes módon-e. Az általa csak „Jagodkának” (Bogyócska) szólított Genrih Jagoda vezette NKVD-t sejtik a halála mögött. Gorkij ugyanis újra külföldre akart menni, de Kamenyev közbenjárása ellenére sem engedték ki.
wikipedia alapján
