12. sz. módszertani levél. A gerincsérültek igazságügyi orvosszakértői vizsgálata és véleményezése

A gerinc ugyan funkcionális egység, sérülései azonban – mind anatómiai felépítettsége, mind a szervezetben betöltött szerepe miatt – csont- és ízületi károsodásokat, gerincvelői idegrendszeri kieséseket, gyöki károsodásokat, érkárosodásokat stb. okozhatnak. Az így keletkezett elváltozásokat többnyire körülhatárolt tünetegyüttesek, tünetek (működésbeli károsodások) követik; ezek igazolása és orvosszakértői értékelése a gyakorlatban rendszerint nem jelent nehézséget. Az igazságügyi orvosszakértői eljárásokban viszont gyakori, hogy arra kell választ adni, vajon a gerinctáji panaszok baleset vagy munkahelyi-, munkaköri ártalmak következményei-e. A kérdés gyakoriságát magyarázza – az idetartozó kórképek nem egységes klinikai megjelenése, eltérő kóreredete és nomenklatúrája stb. mellett, – hogy a gerinc különböző kopásos, elfajulásos (meszesedéssel járó) megbetegedése, illetőleg sérvesedése még a népesség fiatal korosztályaiban is igen gyakori. Ezek a tünetmentesen, idülten fennálló gerincbetegségek olykor jelentéktelen trauma hatására okoznak először tüneteket vagy panaszokat. Ezért a laikusok számára kézenfekvőnek látszik az oki kapcsolat keresése a trauma és a megbetegedés, illetve a panasz között. A kártérítési igény bejelentése rendszerint orvosszakértői vizsgálatot és véleményezést tesz szükségessé. E módszertani levél – amely az Országos Orvosszakértői Intézettel együttesen kerül kiadásra –, azokat az ajánlásokat foglalja össze, melyeket az OOSZI ebben a körben már kidolgozott és amelyek az igazságügyi orvosszakértői véleményezés szempontjából is irányadók lehetnek.