Két, egymást feltételező körülmény együtthatása teremtette meg a mai Izraelt: a belső akarat és a világpolitikai fordulatok szerencsés csillagzata, s persze a csillagállás kihasználása. A zsidó „kulturális emlékezet” – vallás, nyelv, s más identitáshoz tartozó elemek anyaga és a belőlük felszabaduló energia – nem transzponálódhatott volna át állami létezésbe, ha ez nem szolgálja a nagyhatalmak aktuális érdekeit. Ez a feltételrendszer nemcsak a megalakulásra, dea folyamatos fennállásra, sőt: a túlélés esélyeire is érvényes.
Ezért, ha Izraelről beszélünk, akkor a világ helyzetéről vagy megroppanásának aktuális állásáról beszélünk.
A tét, a „kérdés” ma az, hogy a kétezer évvel ezelőtti kurta, 134 éves, zsidó állami létezés megismételhető-e? Ma, amikor az 1948-ban alapított új zsidó állam ideje, az ókorihoz képest, még csak a felénél sem jár.