Antoni Libera: A Madame

Mit tegyen egy ifjú – a kamaszkoron alig túl, de a férfikoron még innen –, ha úgy érzi, rosszkor született, minden jeles esemény lezajlott már, minden valamirevaló hős véghezvitte már a maga hőstettét? Ha tanárnak álcázott bornírt hivatalnokok akadályozzák szabad szelleme szárnyalását? Ha olthatatlan szerelemre gyullad új franciatanárnője, a hideg szépségű, megközelíthetetlen, titokzatos Madame iránt? Mit tehetne? Sok mindent – például kinyomozhatja a tanárnő múltját, fergeteges dolgozatokat írhat s még számtalan módon próbálhat a közelébe férkőzni... A nyughatatlan, fantáziadús gimnazista (amatőr jazz-zenész, színjátszó, sakkbajnok) és a különleges sorsú franciatanárnő (apja önkéntesként harcolt a spanyol polgárháborúban, majd az ötvenes években meghurcolták) összefonódó sorsát követhetjük nyomon Varsóban, a '60-as évek közepén. A Madame egyrészt roppant szellemes, ironikus, olykor megrendítő olvasmány, másrészt egészen kiváló, többrétegű alkotás látszat és valóság viszonyáról, a megismerés természetéről, a művészet kétértelműségéről. Igazi csemege ínyenceknek, bőven megtűzdelve a műbe szervesen illeszkedő irodalmi utalásokkal