Mário Sá-Carneiro: Titok

Fernando Pessoa mellett a tragikus sorsú Mário de Sá-Carneiro volt a portugál századelő irodalmának legjelentősebb alakja. A fiatalon az öngyilkosságot választó költő egész életét „átjárta” a dekadencia. A magányos gyönyörűség rafinált formáit végig próbáló, a halállal kacérkodó művész-barátok között felnővő ifjú élete is éppen olyan volt, ahogy a műveiből kiolvasható: rőtvörös vágy, a szublimált kéj, az Arany testetlen sóvárgása, a művészi kiteljesedés fénykoszorús dicsősége hajtja hőseit, akiknek élete a századforduló bohém hangulatú Párizsának nagyvilági közegében, művészek, modellek, és a soha be nem teljesülő gyönyört kínáló meztelen táncosnők között telik. Ami Pessoa-ban gondolat volt, az Sá-Carneiro-ban elmosódó érzés, de nemcsak a nagy portugál költőtárs és barát műveit idézik a kötetben megjelentetett elbeszélések és versek, hanem az argentin Julio Cortázárt is, akinek korai elbeszéléseiben a hősök ugyanígy a félvilági közegben keresték a polgári világ rendezettségéből a lét határait feloldó túlnani világ felé az utat.