Pehm (Mindszenty) József: Az édesanya a vallás, társadalmi kérdés és költészet tükrében

„Az édesanyáról már sokan sokat írtak. Különb tollak, mint az enyém. Talán vakmerőség is az én vállalkozásom. Mélyreható vizsgálat, jó megfigyelés és meglátás, sok-sok tanulmányozása mások megfigyeléseinek: érzem, ezek kellenének ide. Lehet, hogy a fejemre olvassák Horatius szavait, legyen azonban merészségem némi mentsége az a szeretet, amelyet tárgyam iránt mindig éreztem és érzek most is, Csodálom az édesanyai lelket; csodálni, szeretni br. Eötvös és Bougaud, Foerster és Prohászka olvasgatása mellett a szivem tanított meg rá. Csodálom a gyenge nemnek hatalmas erejét az édesanyai erényekben, amelyeket ott látok ragyogni a történelem lapjain, amelyek épúgy csinálták a történelmet, mint a nagy férfiak. Az érzelem csalhat s talán merésszé tesz, amikor hiányzó tehetségeket akar pótolni; de azért, mert szeretek, ti is megbocsátotok nekem sokat-sokat. Talán egyetlen gondolat akad benne, amit leírni érdemes volt. És ha így lenne, akkor Széchenyivel mentegetődzöm én is: valamicske mégis, amit nyujthatok.
Maga a tárgy aktuális. A szociális kérdésben nagyfontosságú a nőkérdés, sőt Cathrein szerint a szociális kérdés rugójának és legégetőbb kérdésének mondható. Korunkban pedig, a problémák korában a nőkérdés terén szemünk előtt jelenik meg az anyaság problémája.”